A hosszú ideje elmaradó várandósság során talán a tehetetlenség állapotát a legnehezebb elviselni. Ezért mindenáron kontrollt akarunk szerezni az események, a testünk, a természet, az élet keletkezése felett. Ilyenkor kezdődnek az irányított idejű együttlétek, az életmódváltás, a termékeny napok kiválasztása Jónás-módszerrel, emellett az orvosi vizsgálatok, végül az inszemináció és lombikeljárás. Miközben tudjuk, hogy nagyon nehéz körülmények között is születtek már gyerekek, illetve a tapasztalat bizonyítja, hogy nem kiszámítható, mikor történik a fogantatás, és nem előírás, hogy tökéletes testi állapot és tökéletes hormonok kellenek hozzá. 

Pont az a megrázó ebben, hogy ami másnak magától értetődően bekövetkezik, az erőfeszítéssel, tervezéssel, kontrollálással jár együtt.

A kontrollra való törekvés végső formája a mesterséges megtermékenyítés, ahol azonban a jól kontrollált körülmények ellenére is csupán bizonyos százaléknyi beavatkozás jár sikerrel. Az orvosok és biológusok csodálatos és nagyon értékes munkát végeznek, van akinek ez hozza el a végső megoldást. Mindenképp érdemes végigjárni a vizsgálatokat, mert ha valóban van valami kézzelfogható akadály, akkor azt egyszerűen el is lehet hárítani. Azonban vannak olyan tényezők, amelyeket még ők sem tudnak befolyásolni.

Sokat enyhít a várakozás során, ha elfogadod, hogy nem tudsz mindent tudatosan kézben tartani. Emellett azonban fontos hogy azt érezd: te mindent megtettél amit tehettél. Lehet, hogy van egy rajtunk kívüli tényező, amit még nem fedezett fel az orvostudomány, vagy nem értett meg az emberiség.