Ahányszor anyákkal kerül kapcsolatba a gyermektelenséggel küzdő nő, annyiszor tükrözi vissza a külvilág, hogy „te nem vagy anya.” Arra áhítozik, hogy betölthesse anyai szerepét, számára az anyasággal járó gondok is vonzóak: bárcsak már a mosipelusról, az óvodai beszoktatásról vagy az iskolaválasztásról gondolkodhatna! Könnyen háttérbe szorul, amikor mások a gyermekeikről beszélgetnek, és ezt kirekesztettségnek éli meg. Érthető, hiszen valóban nagyon különböző élethelyzetei és témái vannak azoknak, akiknek már született gyermekük. Ez a kirekesztettség-élmény lassan ön-kirekesztéssé válhat, mert sokszor a gyermektelen nő maga dönt úgy, hogy kivonul a kapcsolatokból. A gyermekes és a sikertelenül gyermekre vágyó családok között áthidalhatatlan szakadék keletkezik, mivel nagyon fájdalmas a kontraszt. Előfordul, hogy kerüli terhes és kisgyerekes anyák társaságát. Van, hogy barátságok szünetelnek ebben az időszakban. Ha mégsem, akkor sok sírás és belső küzdelem kíséri a barátok szülővé válását. Minden bejelentett terhesség után időre van szükség, hogy összeszedje magát, és megeméssze az érzéseit és a gyászát. Ez teljesen érthető és emberi. Ettől senki sem gonosz, nem rossz, nem irigy. Csak nagyon nehéz feldolgozni mindazt, amin keresztülmegy, azaz azt, hogy nem megy keresztül valamin, amin mindenki más természetes módon igen. Természetesen mindenki másképp reagál, hiszen mindenki máshol tart, de egy biztos, hogy nagy szükségük van az együttérzésre.